Szia őszi depi
Egy szar nap margójára
Vannak szar napok. Tudod, amikor le akarod ültetni a gyerek babáját, de letörik a feje. Vissza akarod ragasztani, de a pillanatragasztó kupakja ráragadt, gondolod szúrsz bele egy kicsi lyukat…Igen, jól sejted, a pillanatragasztó magas sugárban lövell ki és csak a szerencsének köszönhető, hogy nem a szemedbe. Mondjuk akkor így nézve akár szerencsés nap is lehetne…
„VANNAK SZAR NAPOK…”
És ez tegnap volt. Pont amikor az első olyan videómat készítettem el, amihez scriptet is írtam, meg sminkeltem kb. fél órát, de ezt most hagyjuk. Alsó rekord volt a megtekintések száma. TikTokon 90, instán 50, jahh…de legalább ma kiraktam egy videót, amiben ezt taglalom kis humorral ötvözve, amire meg azt a kommentet kaptam, hogy nem lehet, hogy szar a videó? De igen öcsém simán lehet. És ha már itt tartunk, be is linkelem ide, hátha valaki még megnézi.
Jó egyáltalán nem érdekelnek már a negatív kommentek, és amint látjátok, próbálom humorral lecsapni az eseményeket csak vicces, mert amikor van 10000 megtekintésed, akkor nyilván jön egy-két negatív komment, na de 100 megtekintésnél?! WTF van, csak kérdem?!!
Oké eldöntöttem, igen biztos velem van a baj, negatív vagyok. Mert utálom az őszt…jó nem azért. Elmesélek valamit. Találkoztam volt osztálytársammal. Szomorúan, elkeseredetten mesélte, hogy semmi nem jön össze. Se pasi, se pénz, se meló..és valószínűleg a gyerek témát örökre el kell engedni. Igen én is voltam ilyen helyzetben. Kilátástalan, rossz, szar, fos. Kb. csak a barátok tartották bennem a lelket.
„UTÁLOM AZ ŐSZT…”
Most nincsenek barátaim. De van családom, gyönyörű lányom, cuki férjem. Szerencsés vagyok! Amikor kilátástalannak éreztem az életem, és úgy éreztem, minden csak átmeneti, arra gondoltam, hogy talán egyszer nekem is lesz családom. És 40 évesen megszületett a lányom. Nem, nincs ennél fontosabb dolog a világon számomra, és nem azt mondom, hogy könnyű, mert újra kellett értelmeznem magam, és megtalálni a helyem. De belegondolok, ha nem lenne családom, most mi lenne velem?! Amikor szar a kedvem, amikor semmi nem jön össze. Persze, azért barátokat megint szerezni kell.
„A CSALÁD A LEGFONTOSABB”
Volt osztálytársamra, Verára gondolok, és arra, hogy azt éreztem, azért nem jön neki össze semmi, mert nagyon negatív lett. Talán nekem is ezért van ez a negatív hullám…
Szeptemberben elkezdtem a vállalkozást. Mármint Katás lettem. Fix havi kiadás meg minden. És rágörcsöltem, igen. Most már termelni kell. De nem jön a bevétel. Mármint érted, két hét alatt, mióta a showroomban vagyok. Jaj.
Amikor diplomáztam, mint ruhatervező, a diplomamunkámat, nagyon lehúzták. És én 3 évre félretettem az alkotást. Megutáltam. Aztán újra belekezdtem, de nagyon, nagyon féltem. Hogy mit szól majd a szakma. Nem mertem megmutatni magam. Hú, eszméletlen hosszú az út, amit megtettem idáig. 2020-ban beindult a márkám, de akkor munka mellett csináltam, nem volt nagy kockázat. Most ebből kéne élnem, és rágörcsölök. Miért??!
„ÚGY ÉRZEM,
TELJESÍTENEM KELL”
Megint azt érzem, hogy nem vagyok elég jó. Minden negatív véleményt, elutasítást megtízszerezek, azt meg nem veszem észre, mennyi pozitív visszajelzést kapok. Belekerültem volna megint egy negatív spirálba?!
Döntöttem. Nem hagyom magam. Elmentem kicsit kiszellőztetni a fejem. Próbáltam arra gondolni, hogy most mi segítene. Írni akarok. Ki akarom írni magamból. És ez most nagyon jó, igen, ez kellett. Betettem az Esti Kornéltól, a Boldogság te kurva számot, az Anna and the Barbies-tól a Túl az Óperenciánt, a Grabovski-tól a Nehéz leszeket és egyedül vagyok, és segít, igen. De jó, hogy már ennyi mindenen keresztülmentem! De jó, hogy már ennyi mélyponton jutottam túl! Annyira erősnek érzem most magam. Nem azért, mert az vagyok. Minden nyíl eltalál. Minden fáj, és nehéz továbblépnem. Nem vagyok erős. De. Lehet hogy mégis.
„DE JÓ, HOGY MÁR
ENNYI MÉLYPONTON VAGYOK TÚL”
Tudod mit? Nem fogok rágörcsölni. Mert mi van, ha nem sikerül? Ha nem tudok ebből megélni? Semmi. Akkor elmegyek alkalmazottnak. Világéletemben ezt csináltam. Akkor marad hobbinak, semmi baj. És hogy mi a fontos? A család! Mindenekelőtt.
Most nincsenek barátaim, de én is kérek tanácsot. Ciki nem ciki, OSHO-tól. Ma ezt kaptam:
„Bármi legyen is a helyzet, úgy jó. Szeresd, kedveld, és lazulj el benne. Ha olykor intenzitás érkezik, szeresd. Ha elmegy, mondj búcsút neki. A dolgok változnak… az élet áramlik. Semmi sem marad ugyanaz. Ne hasonlítsd össze a múltat a haszontalan jövőfantáziákkal. Éld meg a pillanatot. Olykor forró, máskor nagyon hideg, de mindkettőre szükség van; máskülönben eltűnik az élet. Az élet a polaritásokban létezik.” Osho – Mindennapra
Ma egész nap be volt borulva. És tudod mit? Ahogy leírtam az utolsó sort, kisütött a nap. Pont ide, a kezemre. Pedig még mindig felhős az ég. Köszönöm. Megyek tovább.