Megcsináljam? Ne csináljam?
Egy kreatív elme dilemmái
Mint kreatív alkotó szinte nap mint nap felteszem magamnak ezt a kérdés. Minden nap van
minimum egy új ötletem, de van, hogy 10 egymás után. És sajnos muszáj szelektálni, mert
egyrészt nem mind érdemes a megvalósításra, másrészt nem is lenne se időm, se energiám
mindet megcsinálni.
„Amikor naponta több új ötleted van,
akkor muszáj szelektálni”
De vannak olyan tervek, amik nagyon kikívánkoznak az emberből. Még akkor is, ha éppen
az órarendemben még nem ez következne, sőt, nem is ebbe az irányba szerettem volna menni,
inkább ez egy olyan vadhajtás újfent.
„Vannak olyan tervek,
amik kikívánkoznak az emberből”
A szőrös táska ötletemet, amit úgy két hónapja kitaláltam, és nagyon fellelkesített, nem
vetettem el egyből, bár mással kellett épp foglalkoznom, nem volt épp soron, és nem is
illeszkedett a terveimbe.
Épp elkészültem az egyik táska rendeléssel, és a megrendelő jött átvenni a táskát. Annyira
megtetszett neki, hogy még egyet szeretett volna, de azt más anyagból. Elővette hát az anyagaimat,
és a készleten lévő táskáimat, hogy kicsit inspirálódjon. És akkor megláttam a szőrös táskámat,
amit még tavaly csináltam. Igaz, az rövid szőrű műszőrből készült. Nagyon tetszett neki, és akkor
elmesélte, hogy volt külföldön, és látott racka juh szőréből készült táskát, és mesélte hogy mennyire
tetszett neki, és akkor elmeséltem neki, hogy én pont ezen törtem a fejem két hónappal ezelőtt.
A gond csak azzal volt, hogy amikor kitaláltam, még nem is láttam sehol hosszú szőrű táskát,
aztán egy-két helyen láttam én is megjelenni, és nagyon elkeserített. Úgy gondoltam, hogy megint
lecsúsztam az egészről, nem voltam elég gyors, pedig annyira odavoltam az ötletért.
„Úgy gondoltam, hogy megint lecsúsztam
az egészről, nem voltam elég gyors”
Aztán a sors úgy hozta, hogy az egyik jó kis anyagüzlet felé vitt az utam. Egyfelől sosem járok arra,
másfelől nagyon messze van ez az üzlet, sokat kell gyalogolni. De mivel arra jártam, úgy gondoltam
betérek. És hát megláttam őket. A szőröket. És beléjük szerettem. És rájöttem, hogy miért ne csinálhatnék
én is szőrös táskát? Hiszen formailag, színben, anyagban sem ugyanolyan, mint a többi, amiket láttam.
Sokszor tartott vissza már az alkotástól ez az indok, hogy valaki más előbb megcsinálta mint én, de ha így
gondolkozom, akkor sosem fogok semmit megcsinálni, legalábbis csak a negyedét.
„Sokszor tartott már vissza az alkotástól az,
hogy valaki előbb megcsinálta, mint én”
Tehát úgy döntöttem, hogy végül megcsinálom őket. Igaz, hogy mindjárt vége a télnek, igaz, hogy
nem leszek úttörő, de legalább lesz saját rókás táskám is, amit simogathatok naphosszat. Mert annyira puha. 🙂