Te szereted a Valentin-napot? Amúgy én nem, de a cuki szives, szőrös dolgokat nagyon.
Ráadásul ez a táska egy különleges upcycling darab, és ez az egy készült belőle. Annyire puha, vastag és sűrű a szőrme, hogy nagyon nehéz volt varrni belőle egy szivet, de nagyon jól sikerült, igazi cukibomba bulitáska!
Valentin-nap ide vagy oda, van-e partnered vagy sem, most Valentin-napra megnyerheted a táskát!
A nyereményjátékhoz TikTokon, instagrammon és facebookon is csatlakozhatsz. Mindenki egyszer vehet részt a játékban. A játék február 14. éjfélig tart!
Kattints a fenti linkek valamelyikére, és kövesd az utasítást!
Utoljára 6 évvel ezelőtt fotóztuk a táskáimat, azóta sok-sok új táska készült, és rengeteg minden történt a világban is. Az AI hihehetetlen nagy térnyerése azóta gyökeresen megváltoztatta a divatfotózást és a designerek életét. Elég egy táskát, ruhát, ékszert lefotózni, az AI modellre helyezi szépen, profi, tökéletes képet alkot. Lassan mindenhol AI képeket látunk, ugyanaz a mosoly és arc, tökéletes szépség, minden hibátlan. És üres.
Mondanom sem kell, én is készítettem ilyen képeket a táskáimmal. Outfit tippeket adtam a táskáimhoz, és látszott, milyen is felvéve. De rossz érzésem volt. Én azt gondolom, hogy az AI kikerülhetetlen, fontos, és nagyon sokat segít a munkánkban. De tudni kell helyesen használni. Mindig a kiüresedés, eltávolodás ellen küzdöttem. Az emberi kapcsolatokért, a kapcsolódásokért, a mély gondolatokért. Ranéztem ezekre az AI képekre, és azt éreztem, hogy nem adják vissza azt, amit én szeretnék a táskáimmal közölni. Azt, hogy hozzánk tesznek, hogy a részünkké válnak, hogy velük üzenhetünk magunkról. Azt hiszem, hogy az utolsó lökést az adta, mikor leesett a hó. Akkor már tudtam, hogy a fás, műszőrme táskáimat a havas tájban szeretném fotóztatni. Mindenképp profi fotóst kellett keresnem a téma nehézsége miatt, így felkértem Mihalik Niki fotóst, akivel legutóbb dolgoztunk együtt.
Modellnek olyasvalakit kerestem, akinek sajátos megjelenése, különleges személyisége van, és hitelesen tudja reprezentálni a táskáimat. Olyan képeket szerettem volna, amiken átjön a modell személyisége, és a táskák egyedisége. Amikor Eliza azt mondta, hogy nagyon tetszenek neki a táskáim, és szívesen segíte, akkor már tudtam, hogy őt fogom modellemnek választani. Az pedig, hogy Csenge személyében egy szuper sminkest is találtunk, az már csak hab a tortán!
Remélem, a végleges képek visszaadják azt a hangulatot, és mélységet, amit szerettünk volna velük tükrözni. A lefotózott táskákat ide kattintva tudod megvásárolni.
A fotós észreveszi a tökéletes pillanatot, amit megörökít. A festő észreveszi a tisztást, ahová foltokban szűrődik be a nap. Nem az zajlik le a fejében, hogy: átszűrődik a fák lombjain, azért ilyen. Hanem az, hogy: olyan az egész tisztás, mintha a formák, sziluettek elmosódtak volna teljesen. „Tulajdonképpen csak színek kavalkádját látom, mi lenne vajon, ha megpróbálnám ezt úgy lefesteni, hogy csak egymás mellé festem a színeket, amiket látok, és nem is figyelném a formákat, vajon a néző akkor úgy tudná észlelni ezt a tisztást, mint én? Vajon látná, a formákat, és hogy mit is ábrázol a kép?”
Számomra a művészet egy látásmód, ami elindít egy művészi gondolatmenetet, amit az alkotás követ, vagy a sok kicsi észlelés amiket a művész befogadott az évek során benne átalakulnak és formát öltenek.
„Számomra a művészet egy látásmód”
Nagyon sokan, nagyon sokféleképpen definiálják azt, hogy mit jelent művésznek lenni. Van aki szerint a tehetség tesz valakit azzá, van aki szerint a képzés, a gyakorlás, mások szerint az, hogy valaki sikeres lesz-e, sokan azt mondják, hogy ha képesek művükkel érzelmet kiváltani a nézőből. Az AI szerint: „A művész olyan személy, aki művészetet alkot, legyen az festészet, szobrászat, zene, irodalom, tánc, színház vagy más kreatív terület. A művész kifejezés tág értelemben utalhat arra, aki hivatásszerűen vagy hobbiból művészettel foglalkozik, és akinek alkotásai szépségükkel vagy érzelmi erejükkel hatnak másokra. A művészetben nincs egységes szabályrendszer, és minden művész a saját egyedi látásmódját, stílusát fejezi ki. Ezért a művész fogalma nemcsak a kész alkotásban, hanem a mögötte rejlő kreatív folyamatban is megnyilvánul.”
minden művész a saját egyedi látásmódját, stílusát fejezi ki
Talán ez a megfogalmazás már egész közel áll a valósághoz, de kicsit fejtsük ezt ki, ássunk még mélyebbre. Nézzük meg az én életemet. Gyerekként nagyon hamar megmutatkozott a rajztehetségem, óvodás korban már ki voltak téve a rajzaim a falra. Általános iskola első osztályában rajzversenyt nyertem. Otthon megtaláltam anyám hímzőfonalait, egy külföldi magazinban találtam egy hímzésnek a kb. 3x3cm-es fotóját, kockás papírra felnagyítottam és meghímeztem. Aztán megtaláltam a gyöngyeit, kitaláltam fűzési technikákat, karkötőket fűztem és általános iskola alsóban mindenki olyat akart, úgyhogy én már árultam. Megtaláltam anyukám makramés könyvét, könyvből megtanultam. Általánosságban minden kézügyességet igénylő, aprólékos kézimunka érdekelt. De például olyat is csináltam, hogy az iskolaudvaron télen gyűjtöttem a különféle formájú jégképződményeket, kiállítást csináltam belőlük. Gyűjtöttem a köveket, és kalapáccsal törtem őket, mert lenyűgözött a kavicsok belseje. Fényképeztem, festettem, verseket írtam.
Általánosságban minden kézügyességet igénylő, aprólékos kézimunka érdekelt
Tehát a művésznek szerintem már gyerekkorában is van valamiféle affinitása a művészetekhez, ami tehetséggel párosul. Magyarul van egyfajta művészi látásmódja és gondolkodásmódja. Aztán jobb esetben ilyenkor következik a művészeti képzés, és ha mindezt szorgalom, kitartás, és a környezet- család, barátok, tanárok – támogatása kíséri, akkor még meg is lehet élni belőle.
Ezért mondom én mindig azt, hogy elsősorban művésznek tartom magam. Impulzusalkotó vagyok, tehát ha jön az ihlet, azt táskákba öntöm. Számomra a táskák olyanok, mint a festményeim. Tulajdonképpen arra törekszem, hogy hordozható műalkotásokat hozhassak létre.
Gyakorlati tanácsok az önelfogadáshoz saját tapasztalatok alapján 🙂
November 17-én kiállítóként részt vettem a 4. Plus Size Napon, amit egy kedves barátnőm és törzsvásárlóm, Erdős Juci plus size fotós szervezett Tóth Vikivel. Ez egy olyan rendezvény volt, mely a duci hölgyeknek szólt, öltözködési, önelfogadási tanácsokat adott nekik, a rendezvényen pedig vásárolhattak is a tőlünk.
Sok előadás volt, nekem főképp azok tetszettek, amik az önelfogadásról szóltak. Amikor pedig a kérdésekre került a sor, sokan azt szerették volna megtudni, hogyan is fogjanak hozzá az egészhez. Tulajdonképp az előadók sem tudtak erre semmi gyakorlati, konkrét választ adni, csak azt, hogy bennük megszületett az elhatározás, hogy nem akarják már bántani magukat, és a körülöttük élőket, így lassan elkezdődött a változás.
Természetesen én is elgondolkodtam ezen, mármint hogy én hogy is kezdtem meg az önelfogadás rögös útját, és rájöttem, hogy pontosan emlékszem, sőt annyira figyeltem magam akkoriban, hogy akár gyakorlati tanácsokkal is tudnék szolgálni. Odaszaladtam Jucihoz, hogy ezt elmondjam neki, mondta, hogy na menjek fel a színpadra, de akkor úgy éreztem, hogy igazából nem azért mentem, hogy ott osszam az észt, viszont most úgy érzem, hogy szeretném megosztani a gondolataimat, szerintem itt a leghelyénvalóbb, a saját blogomon 🙂
Hogy is kezdtem meg az önelfogadás rögös útját Nagyon az elejéről kezdeném, pontosan onnan, amikor rájöttem, hogy gondok vannak az önbizalmammal. Mindig is tudtam, hogy jó, nem vagyok beképzelt, szerény vagyok, igazán problémának nem éreztem ezt, nem hátráltatott engem semmiben. Egészen az egyetemig. Az egyetemen jött elő ez a probléma, azt nem tudom, hogy miért pont ott, szerintem ez egy bizonyos korhoz is köthető, mert szerintem 20 éves korunk körül kezdünk el azon gondolkodni, hogy kik is vagyunk, mit is akarunk valójában, ekkor lép fel először az igény az önismeretre, persze általánosítok.
Tehát az egész úgy kezdődött 21 éves koromban, hogy lefelé haladtam a mozgólépcsőn, és azt vettem észre, hogy az emberek arcát figyelem, akik felfelé haladtak, velem szemben, figyeltem, ki néz rám, és ha rám néz, akkor vajon hogyan lát engem. Tehát mások szemén keresztül láttam magam. És ez akkor ott tudatosult bennem. Tehát egyfolytában azzal voltam elfoglalva, hogy vajon idegen emberek mit gondolhatnak rólam, ha meglátnak. Akkor ott éreztem, hogy ez nem jó így, ennek nem így kéne lennie. Nem is tudom, hogy a sorsfordító Sorskönyvet a körül olvashattam-e, de gyanús, hogy igen, mert még arra is emlékszem, hogy meghallottam a fejemben a hangokat. És a könyv azt írta, hogy ha a hangok egyes szám 2. személyben szólnak hozzám, akkor valószínű, hogy azok szülői parancsok, amik megmaradtak a gyermekkorból. Mondok személyes, példákat. Ilyeneket hallottam például a fejemben: Viselkedj már! Ésszel! Disztingválj! Na már megint hogy nézel ki??
„mások szemén keresztül láttam magam”
Tehát valahogy ez a két felismerés így egyszerre jött, ráadásul úgy, hogy ezáltal olyan volt, mintha az összes többi, mozgólépcsőn utazó idegen ember is pont ezeket gondolná, amik a fejemben vannak, hogy nézd már, nem tud viselkedni, hogy néz már ki stb. Tehát felismertem, hogy kívülről látom magam, és felismertem, hogy a hangok a fejemben szülői parancsok, amiket meg kell szüntetnem, mert elhallgattatják a saját hangomat. Így történt, hogy szépen fokozatosan a mozgólépcsős szeánszommá vált az, hogy amint észrevette, hogy mások szemén keresztül figyelem önmagam, fogtam, és elkezdtem én megfigyelni másokat, tehát belülről figyelni kifelé. Ugyanezt tettem a hangokkal. Ha meghallottam édesapám hangját, akkor tudatosítottam magamban, hogy az nem az én hangom, és szépen lassan megszüntettem. Nem áltatlak Titeket, ez egy hosszú, hosszú folyamat. a hangok a fejemben szülői parancsok, amiket meg kell szüntetnem.
Természetesen nem mindenkit ugyanaz a korelőzmény vezetett az ön-nem-elfogadás útjára, mint engem, viszont szinte biztos vagyok benne, hogy a következő gyakorlat minden olyan embernek segíthet, aki ezzel a problémával küzd. Ez pedig a tükörbenézős módszer, természetesen nem így hívják legalábbis nem tudom, hívják-e valahogy. Szóval, ha van önelfogadási problémátok, akkor nem szívesen nézitek magadat a tükörben, fotókon, továbbmegyek, néha fintorogtok is, vagy elhúzzátok a szátokat, felhúzzátok a szemöldököt, igaz? A módszer: Fake it, until you make it! – ahogy egy kedves ismerősöm mondta a minap. Tehát, nem fog ez megváltozni egyik napról a másikra, mert eldöntötted, hogy másképp lesz. Évek alatt alakult ki ez a negatív önkép és igen, még évekig tart, míg megváltozik tejesen.
„Évek alatt alakult ki ez a negatív önkép és évekig tart, míg megváltozik tejesen.„
De minden nap lehet vele haladni egy kicsit, méghozzá úgy, hogy először csak tettetitek, hogy elfogadjátok magatok. Beálltok a tükör elé, és azt mondjátok: Hű de csinos vagyok! Nos igen, először irtó cinikus lesz a hangnem XD Aztán kimondjátok, hogy szeretitek magatokat, és eleinte még undort is éreztek majd, hogy ezt hangosan kimondtátok. Higgyétek el, napról napra könnyebb lesz kimondani! Tettessétek, amíg belülről nem jön, magától!
Ez most sablonosan fog hangzani, de igaz: amióta elfogadtam önmagam (jó, még én sem vagyok 100%-os szinten 😉 ), azóta sokkal kiegyensúlyozottabb, önazonosabb és boldogabb vagyok. Az önelfogadás nagyon, nagyon fontos! És most nem azt mondom, hogy nem kell tennetek azért, hogy külsőleg a ti ideálotoknak megfelelően nézzetek, ki bár ezt az ideált is lehet kicsit faragni. Igenis törekedhettek a csinosabb alakra, öltözködésre, ápoltabb körmökre, frizurára (az öltözködés, például az egyedi termékek is sokat segítenek az önbizalom növelésében, írtam is erről korábban egy bejegyzést.) De mindaddig, amíg nem éritek el az áhított külsőt, addig is szeressétek, és fogadjátok el magatokat, így fognak mások is csinosabbnak, pozitívabbnak látni, így fognak könnyebben megnyílni felétek, hiszen nyitottabbakká, befogadóbbakká váltok az önelfogadás révén, ráadásul ahhoz, hogy másokat szeretni tudjatok, előbb meg kell tanulnotok magatokat szeretni.
„hogy másokat szeretni tudjatok, előbb meg kell tanulnotok magatokat szeretni„
Avagy miért is érdemes egyedi termékeket vásárolni?
Miért is jó egyedi termékeket vásárolni? 🤔
Sokszor hallom erre azt, hogy azért, mert nem jön szembe veled az utcán ugyanaz a táska, ruha, cipő.
DE én úgy gondolom, hogy nem ez az egyetlen oka, amiért érdemes egyedi termékeket vásárolni, SŐT nem is ez van a lista elején.
⭐️1. Üzenhetsz másoknak magadról, SZAVAK nélkül ⭐️2. Segíti az önkifejezést ⭐️3. Növeli az önbizalmat ⭐️4. Támogatod vele a slow fashion mozgalmat, ezáltal a környezetvédelmet ⭐️5. Segít a kapcsolatteremtésben ⭐️6. Segíti a személyiségfejlődést ⭐️7. Különlegesnek érezheted magad
Úgy gondolom, hogy manapság egyre nehezebb a kapcsolatteremtés. Mindenki a saját kis világával van elfoglalva, és valahogy nem vesszük észre a körülöttünk élőket. Pedig milyen egyszerű is lenne, egy mosoly, egy kis előzékeny gesztus a buszon. Én abban hiszek, hogy ez a világ sokkal szebb lenne, ha az emberek segítő közösségben élnének. Igaz, én idealista vagyok, az én idealista világomban minden ember szeret minden embert, és bármikor szóba elegyedhetünk egy idegennel, hiszen mind egy fajból valóak vagyunk és egy Földön élünk. De ez utópia. Azt viszont reális elgondolásnak érzem, hogy észrevegyük a körülöttünk létező idegeneket és kapcsolatot teremtsünk velük.
„Ez a világ sokkal szebb lenne, ha az emberek segítő közösségben élnének.”
Ebben segítenek azok az egyedi, részedre készült termékek, amik rólad mondanak, mesélnek valamit. Hiszen ez már egy első lépés a kapcsolatteremtésben. A ruhád, táskád beszél helyetted, szavak nélkül. Elmondja, hogy milyen jegyben születtél, vagy azt, hogy hiszel a horoszkópban, szereted a csillagokat, az állatokat, a természetet, és fontos neked az önkifejezés. Nem egyszer fordult velem elő, hogy én így teremtettem kapcsolatot. Leszólítottak az utcán, hogy milyen szuper a táskám, beszélgettünk arról, hogy mit jelent nekem. Ezek mind-mind felemelő pillanatok.
„Az egyedi, részedre készült termékek rólad mondanak, mesélnek valamit.”
Azáltal, hogy az általad viselt táska vagy ruha – de lehet ékszer is – mond rólad valamit, segíti az önkifejezésed. Elősegíti, hogy megnyilvánulj, hogy kifejezd magad valamilyen módon, hogy kommunikálj másokkal, megmutasd a személyiséged egy szegmensét. És ez valós emberi igény.
„Azáltal, hogy az általad viselt táska mond rólad valamit, segíti az önkifejezésed.”
Az önkifejezés értelemszerűen növeli az önbizalmat, hiszen azáltal, hogy meg mered mutatni személyiséged egy részét, magabiztosabb leszel, főképp akkor, ha pozitív visszajelzéseket kapsz idegenektől, mint én. Ez pedig elkerülhetetlen akkor, ha önazonos termékeket hordasz, akkor a kisugárzásod is jobb lesz, jobban érzed magad, önmagadnak, és ez másoknak is feltűnik. Az egyedi, részedre tervezett termékekkel ezt könnyű elérni. Empatikus képességeim által (mondtam már, hogy rák vagyok?) mindig könnyen belehelyezkedek a megrendelő stílusába, átveszem érzéseit, így könnyen készítek a saját stílusának és ízlésének megfelelő táskát. Persze ezt segíti a kis beszélgetés is előtte 🙂
„Ha önazonos termékeket hordasz, akkor a kisugárzásod is jobb lesz és jobban érzed magad.”
Minél többször fordul elő, hogy önazonos termékeket hordasz, és napról napra érzed, hogy milyen jól vagy, annál jobban megerősít ez téged abban, hogy jó úton jársz, hogy ez valóban a te saját valód. Furcsa ezt így leírni, pedig ha belegondolsz, az élet rengeteg területén szeretnék megmondani, hogy milyen is legyél valójában, hogyan viselkedj, mit viselj, hogyan kommunikálj, hogyan élj. Hiszek abban, hogy mindenkinek van legbelül egy saját veleszületett személyisége. Én a magamét úgy hívom, hogy tiszta kút. Sajnos én egy könnyen manipulálható ember vagyok, ez pedig abból adódik, hogy kerülöm a konfliktust a szeretteimmel. És abból is adódik, hogy maximálisan kimutatom az érzelmeimet, így sokszor az emberek gyengének éreznek, és úgy gondolják, hogy irányítani kell engem. Ilyenkor általában rájuk hagyom s úgy vagyok vele, hogy hadd higgyék azt, hogy gyenge vagyok, a lényeg, hogy én tudom, hogy ez nincs így. Hagyom, hogy látszólag uralkodjanak, megteszem amit kérnek, hiszen alapvetően is egy segítőkész ember vagyok. Sajnos ez sokszor odáig fajul, hogy a hatalom megrészegíti őket és túl messzire mennek, elnyomnak, dominálnak, manipulálnak. Általában sajnos már csak akkor szoktam észbe kapni, amikor már nagy a baj, és visszafordíthatatlan, így szétválás lesz az eredménye. Aki hasonló cipőben jár, annak azt javaslom, hogy gyakorolja azt, hogy kiálljon magáért, és figyeljen az apró jelekre, és időben szóljon a másiknak, hogy ne akarja megmondani, mit hogyan csináljon.
Visszatérve a témára, egy-egy ilyen szakítás után mindig kis időbe telik, míg visszatalálok önmagamhoz. Azért hiszek abban, hogy létezik egy tiszta, befolyásoltságmentes személyiségem, mert ilyenkor mindig EGYEDÜL sikerül magamhoz visszatalálnom, és mindig UGYANOLYAN maradok legbelül. Persze, változom, változtatok a reakcióimon, tanulok stb., de a személyiségem marad ugyanaz. Ez nagyon fontos! Ha már nem teheted meg, hogy mindig, minden helyzetben önmagadat add (pl. a munkahelyeden), vidd magaddal a kis talizmán táskádat, hogy emlékeztessen rá, ki is vagy valójában.
„Ha nem teheted meg, hogy mindig, minden helyzetben önmagadat add, vidd magaddal a kis talizmán táskádat, hogy emlékeztessen rá, ki is vagy valójában.”
Az utolsó pont, nos az azt hiszem egyértelmű. Bár az is igaz, hogy amíg nem tapasztaltam meg, milyen olyan táskát hordani, amiből garantáltan csak egy van a világon, ráadásul olyan titkos információkat is hordoz, amiket csak én érthetek, nem éreztem annyira különlegesnek ezt a helyzetet. Pedig az. Gondolj csak bele. A világon hányan halnak meg úgy nap mint nap a világban, hogy semmi különlegeset nem tettek hozzá a világunkhoz. Valami olyat létrehozni, ami nélküled nem létezhetne ezen a világon – hiszen belső késztetésből született – csodálatos érzés, és ennek a részese lenni, mint megrendelő, az így készült egyedi darabot pedig nap mint nap megmutatni a világnak, szerintem valóban különlegessé tesz! És nem azért, mert nem jön szembe veled az utcán 🙂
„Valami olyat létrehozni, ami nélküled nem létezhetne ezen a világon, és ennek a részese lenni, mint megrendelő, valóban különlegessé tesz!”
ANOTHER DIMENSION címmel fotósorozatot készítettünk a Zodiac és Broken táskáimról. Már régóta terveztem, hogy modellen is bemutatom a táskáimat, aztán egyik ötlet hozta a másikat, és szuper kis sorozat készült. Még ruhát és koronát is készítettem, hogy tökéletes legyen az összkép.
Az inspirációt a tükrös anyagom adta. Szerettem volna felhasználni úgy, hogy mind a tükröződő felületét, mind fényvisszaverő hatását felhasználjuk, így hozva létre egy újabb dimenziót. Egy nagyobb anyagot fellógattunk, majd megvilágítottuk, így a modell a felületről visszaverődő fénytől kapta a megvilágítást. Ez azonban azt okozta, hogy egy hatalmas árnyék is született, amit aztán fel is használtunk a képekhez. Az anyag hullámzódó felülete torzult tükörképeket hozott létre, és tört fényeket, mint amilyeneket egy hullámzó víztükör ad. Nagyon izgalmas képek születtek!
2019. május 30-án került megrendezésre a Sandava Stúdió közös bemutatója. Az A38 hajón megrendezésre került közös bemutatónkon a Mozdulj! Közhasznú Egyesületet támogattuk. Táskáimat a NAGEA szuper futurisztikus ruháival közösen mutattuk be. A 12 csillagjegyet Hugyecz Annamari stylist segítségével keltettük életre, bombajó lett! Alább láthatjátok a képeket, nézegessétek 🙂
Megdöbbentem vettem észre, hogy utoljára februárban írtam blogbejegyzést, hihetetlen, hogy már négy hónap is eltelt! Az utolsó bejegyzésemben arról írtam, hogy hogyan is születnek meg az új ötletek a fejemben, sőt előtte írtam arról is, hogyan született meg az első Mayamood táska kollekció, a szőrös tatyik.
Az elhivatott munkának pedig márciusban meg is lett az eredménye. Az a hatalmas megtiszteltetés ért, hogy meghívtak a Szimpla Táska Fesztiváljára, így egyike lehettem annak a 30 magyar táskatervezőnek, aki bemutathatta munkáit a nagyközönségnek a március 16-án megrendezésre került vásáron.
Szimpla táska fesztivál
Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, és éreztem, hogy a munkámnak van eredménye, ami új löketet adott. Újabb és újabb táskák készültek, folyamatosan dolgoztam, nem volt megállás. A márciusi vásárban már megjelentek első Zodiac táskáim, azóta pedig újabb csillagképes táskákkal bővült a kollekció: Zodiac táska kollekció
Áprilisban történt, hogy a Sandava Design Studio & Art Gallery vezetője meghívott, hogy legyek egy az ott kiállító designerek egyike. Az alábbiakban idézek a stúdióvezetőtől, Kálomista-Könczöl Alexandrától, azaz Szanditól, aki így invitálja az érdeklődőket:
„A SANDAVA STUDIO egy olyan tér, amelyben a test-szellem-lélek hármasegysége érvényesül, a divat, az irodalom, a zene és más művészetek összefonódása.”
Magyar tervezők termékeinek bemutatóterme, hazai designerek csomópontja, művészeti -és kulturális rendezvényeknek ad otthont, tanácsadóközpont és támogatja a fiatal művészhallgatókat. Ismerkedj meg tervezőinkkel és magas minőségű termékeikkel, vásárolj kedvedre tanácsadással egybe kötve, vegyél részt kulturális programokon, vagy akár ugorj be felfrissülni és igyunk meg egy kávét vagy teát megbeszélve egyedi elképzeléseidet. Stúdiónk jó hangulattal, szeretettel vár az Andrássy úton! Szolgáltatásaink között továbbá megtalálhatók a megfelelő ár-érték arányú személyes és csoportos stílus-tanácsadások, sminktanácsadás, kommunikációs-előadó tréning fiatal művészhallgatóknak, projekt mentorálás és a későbbiekben pilates/jóga és meditciós órák. Helyszínünk alkalmas kiállítások, felolvasóestek és divatbemutatók szervezésére, workshopok és tanácsadások tartására, így ha van egy szuper ötleted, engedd, hogy segítsünk megvalósítani!”
2019. május 1-je óta vagyok a stúdió tagja. Ez pedig azt jelenti, hogy azóta személyesen is megtekinthetitek és megvásárolhatjátok táskáimat, sőt személyes konzultációra, így egyedi táskák tervezésére is lehetőség van. Rengeteg sok inspirációt és lehetőséget, promóciót kapok Szanditól, és azóta sokkal céltudatosabb és következetesebb is vagyok. És egy nagyon kedves barátnője, Kemény Gabriella írónő is a szárnyai alá vett, akinek egy részére tervezett táskát is készítettem GABRIELLE néven, amibe nagyon beleszeretett. Elhivatottan dolgozik azon, hogy terjessze a márkám hírnevét és promótálja a táskáimat. Nagyon megtaláltuk a közös hangot, és rendkívüli módon inspiráljuk egymást!
Azóta hétről hétre nő az ismertségem, és a rendeléseim száma is. Érzem a folyamatos fejlődést, és nagyon boldog vagyok, hogy a kemény munkának megvan az eredménye.
Az elmúlt négy hónapban csak sodródtam az eseményekkel. A lehetőségek, az emberek engem találtak meg, és én minden lehetőséget megragadtam, és továbbra is hallgattam a belső hangjaimra és azóta is folyamatosan alkotói lázban égek. Olyan ez az egész, mintha tényleg sorsszerű lenne. Lehet, hogy tényleg most jött el az én időm. Rengeteg történet szól arról, hogy hogyan robbantak be tervezők egyik napról a másikra. Az én történetem nem ilyen. Minden egyes kis siker a kemény munkának köszönhető. Naponta 10-12 órát dolgozom, szenvedéllyel, szeretettel. Minden bevételem, minden szabadidőm a Mayamoodba teszem, hogy egyszer majd elérhessem azt, amire igazán vágyom, hogy csak a szenvedélyemnek, a tervezésnek élhessek.
Ez a poszt azért született, mert a minap kaptam instagramon egy kommentet az egyik külföldi követőmtől: „Love your style, so effortless yet very elegant!”, amit magyarul valahogy így fordítanék: „Imádom a stílusod, könnyed, de mégis nagyon elegáns!”. Tulajdonképpen ez nem a pontos fordítása a hozzászólásnak, vagyis az EFFORTLESS szót nem lehet olyan egyszerűen magyarra fordítani, tulajdonképpen azt jelenti, hogy nem erőltetett, nem izzadtságszagú.
Amióta ezt a megjegyzést kaptam, ezen gondolkodom, méghozzá azért, mert tulajdonképpen egy szóval meg tudta fogalmazni mindazt, amit én évek óta szeretnék elérni a munkámban. Azt az alkotói állapotot, amikor a terv csak úgy megszületik, kipattan, szárnyra kap.
Tulajdonképpen én mindig is így alkottam, gyerekkorom óta. Az impulzusok, külső ingerek, képek, hangulatok beáramoltak, majd egy váratlan pillanatban más formában összeálltak, és kiáramoltak belőlem, és megszületett a terv. Az a pillanat, amikor megszületik, nagyon inspiratív. Van úgy, hogy egy-egy részlet megragad bennem, aztán azt formálom a képzeletemben addig, amíg az az ötlet, ami ott bújik benne, ki nem rajzolódik teljesen. De olykor egyszer csak megjelenik egy kép teljes kiforrott formában a fejemben, színekkel, felületekkel, mintákkal. Egyébként felemelő érzés, sokszor váratlan is, mert nem tudni, honnan került elő így hirtelen az ötlet, főképp az a furcsa, amikor konkrét színárnyalatok jelennek meg a fejemben, amit utána meg is jegyzek.
Én nem gondoltam azt, hogy ezzel a tervezési metódussal gondok lennének. Mindaddig, míg az egyetemen el nem kezdtem ruhatervezést tanulni. Egyébként mindig stréber gyerek voltam (sajnos), és bármit meg tudtam tanulni, így azt is megtanultam, hogy hogyan kell tervezni úgy, ahogy a nagy könyvben meg van írva, mi az a tervezési folyamat, és hogyan kell megszületnie a tökéletes végeredménynek. Megadnak egy témát, a témával kapcsolatosan képeket kell gyűjteni, majd azokról vázlatokat készíteni, azt kreatívan tovább dolgozni, majd kidolgozni a végleges tervet a megfelelő arányokkal, anyagokkal, színekkel, legyen innovatív, de fel lehessen ismerni a kiindulási témát benne. Meg is tanultam ezt az iskolában „tervezési folyamatnak” mondott valamit, és lettek is terveim, amikkel aztán senki nem volt elégedett, sem a tanár, sem én. Nem azért, mert nem követettem az előírt metódust, sőt, minden kritériumnak megfelelt. Csak éppen totálisan ellentmondott mindannak, ahogyan az én kreatív agyam működött, így izzadtságszagú lett az egész.
Sok kritikát kaptam, nem elég könnyedek a tervek, erőltetettek, iskolásak. Így volt, valóban. Meg akartam felelni az elvárásoknak, úgy akartam csinálni, ahogy mondták, hogy ötöst kapjak. Úgy akartam önkifejezni, ahogy megmutatták. Ugye milyen ellentmondásos ez? Akkor még nem jöttem rá a szó jelentésére, ha tudtam volna, akkor nem úgy csinálom, mint akkor. Hiszen az önmegvalósítás – ahogy a nevében is benne van – azt jelenti, hogy önmagamat adom, saját magamat teszem bele a munkáimba, szívemet, lelkemet, és igen, agyamat is. Mert mint rájöttem később, mindenkinek máshogy működik az agya, máshogy tervez, máshogy alkot, és ez így van rendjén. És amikor hosszú hetekig izzadtam egy terven, aztán egyik nap úgy ébredtem, hogy kipattant a fejemből, gyorsan lerajzoltam, bevittem, és nagy sikert aratott, akkor már kezdtem sejteni, annak ellenére, hogy egy jeggyel rosszabbat kaptam, mert nem volt meg a tervezési folyamat. XD
Mostmár senki nem mondja meg, hogyan kéne terveznem. És élvezem, ahogy működik az agyam. Meg kell találni az összhangot a szív, és az agy között, mert sokszor egyik vagy másik túlságosan elviszi a dolgot, de így van ez a szerelemben is. Lehet ösztönösen csinálni, de úgy hogy közben az ész is a helyén van.
Ezért örültem annyira ennek a kommentnek. Úgy látszik elértem, amit akartam. Az egyetem után évekig tartott, míg újra visszataláltam a tervezés öröméhez, önmagamhoz, hogy szívből, szenvedélyesen és ösztönösen tudjak újra tervezni, mint azelőtt, anélkül, hogy bárkinek meg akarjak felelni. Mert tudom, hogy így születhetnek meg azok a munkáim, amik értéket is képviselnek, és másoknak is tetszenek. Ez a titka az egésznek 🙂
És amikor erre gondolok, akkor mindig eszembe jut Paulo Coelho Az alkimista című könyvének alábbi részlete:
„Egy kereskedő elküldte fiát minden emberek legbölcsebbikéhez, hogy tudakolja ki tőle a Boldogság Titkát. A fiú negyven napig vándorolt a sivatagban, míg egy magas hegyen álló pompás várkastélyhoz nem ért. Ott élt a Bölcs, akit keresett: Hősünk, ahelyett hogy egy szent embert talált volna ott, a vár nagytermébe lépve zajos forgatagba csöppent: kereskedők jöttek és mentek, a sarkokban emberek beszélgettek, egy kis zenekar kellemes dallamokat játszott, s egy hatalmas asztalon a vidék legfinomabb ételei sorakoztak. A Bölcs mindenkivel beszélgetett egy kicsit, s a fiatalembernek két óra hosszat kellett várakoznia, míg rá került a sor. A Bölcs figyelmesen meghallgatta, amikor vendége előadta jövetelének okát, de azt mondta, éppen nincs ideje arra, hogy a Boldogság Titkát elmagyarázza. Azt ajánlotta neki, hogy járja körbe a palotát, és két óra múlva jöjjön vissza. ,,De szeretnélek valamire megkérni – tette hozzá a Bölcs, és a fiatalember kezébe egy kiskanalat adott, amelybe két csepp olajat töltött. – Fogd ezt a kanalat, és figyelj, hogy útközben ne lötyköld ki az olajat.”
A fiatalember így járkált föl-le a palota lépcsőin, és szemét le sem vette a kiskanálról. Két óra múltán visszaért a Bölcshöz.
,,Nos hát – kérdezte a Bölcs -, láttad a perzsaszőnyegeket az ebédlőmben? Láttad a kertemet, amelyet a kertészem tíz éven át épített? Észrevetted a gyönyörű pergameneket a könyvtáramban?”
A fiatalember szégyenkezve ismerte be, hogy semmit sem látott. Csak azzal törődött, hogy ne löttyintse ki az olajat, amit a Bölcs rábízott. ,,Akkor menj vissza, és nézd meg világom csodáit – mondta a Bölcs. – Nem bízhatsz olyan emberben, akinek a házát nem ismered.”
A fiatalember már nyugodtabban fogta meg a kiskanalat, és ismét sétára indult a palotában, ezúttal megfigyelve minden művészi alkotást a mennyezeten és a falakon. Látta a kerteket, körös-körül a hegyeket, a gyönyörűséges virágokat, felismerte a kifinomult ízlést, amellyel a műalkotásokat méltó módon elhelyezték. Amikor visszament a Bölcshöz, részletesen beszámolt neki mindenről, amit látott.
,,De hol van a rád bízott két csepp olaj?” – kérdezte a Bölcs.
A fiatalember rápillantott a kanálra, és látta, hogy az olajat kilöttyintette.
,,Nos, ez az egyetlen tanács, amelyet adhatok neked – mondta a Bölcsek Bölcse. – A Boldogság Titka abban rejlik, hogyan lássuk a világ minden szépségét úgy, hogy közben ne feledkezzünk meg egy pillanatra sem a kanálban lévő két csepp olajról.” (részlet Paulo Coelho: Az alkimista című könyvéből)
Mindenki ismeri a négy jellemző női alaktípust: alma, homokóra, körte, szögletes. Mindhárom típus a váll/derék/csípő egymáshoz viszonyított aránya alapján kategorizál, én úgy gondolom, hogy a női formák kategorizálása ennél sokkal összetettebb.
Induljunk ki abból, hogy a hogy a legnőiesebb forma a homokóra. A nőiesség szimbóluma az általános nézet szerint a vékony derék, a szélesebb csípő, telt keblek és a viszonylag keskeny váll. Talán amiatt, mert a férfi testalkatot általánosságban pont ezek ellentéte jellemzi: széles váll, keskeny csípő mely ugyanolyan széles, mint a derék.
Természetesen a nőiesség és szépség mindenkinek mást jelenthet, én most ebben a kis írásomban ebből az általános nézetből indulok ki, és nem akarok megbántani senkit. Ez csak egy kis öltözködéselmélet 🙂
Tehát nem fogok most kitérni a négy jellemző alaktípusra, csak azt fogom megmutatni, hogy hogyan lehet néhány öltözködési fortéllyal vizuálisan módosítani testünk arányain.
Széles Csípő
A leggyakoribb női problémával, a túl széles csípővel kezdenék. Alapvetően egy nőies forma, a derék is hangsúlyos, a gond ott van, hogy a csípőhöz és fenékhez képest arányaiban túl keskeny a váll és a hát. Ha a mell esetleg mindehhez nagyobb, az javíthat ezeken az arányokon. Tehát a cél az, hogy látványban hangsúlyozzuk a felsőtestet, és kicsit keskenyítsük a csípőt, ezáltal arányosítsunk. Mindig induljunk ki abból, amit szeretünk magunkon, azt hangsúlyozzuk, jelen esetben ez a derék. Egyberuha esetén hangsúlyozzuk övvel, vagy hordjunk szoknya, nadrág/felső összeállítást.
Fontos, hogy a szoknyarész a csípő legszélesebb pontjáig szépen simuljon a testre, majd onnan bővüljön lefelé, vagy egyenesen folytatódjon. A legelőnyösebb a térd fölé érő hossz, de aki nem szereti mutogatni a lábát, az hosszabb szoknyát is viselhet, bár a rövidebb szoknya hosszítja az alakot. Az alábbi rajzon látható, hogy a lefelé bővülő (A vonalú) szabás hogyan keskenyíti a csípőt vizuálisan. A szoknya színe legyen sötétebb és kevésbé hangsúlyos, mint e felsőrész. Nadrág esetében egyenes vonalú, vagy szélesedő szárú (trapéz) nadrágot viseljünk.
A felső résznél a vállak és mell hangsúlyozása a célravezető. Ezt megtehetjük ejtett vagy fodros vállú ruhákkal, és V kivágással, mely szép dekoltázst csinál. A felsőrész esetében használhatunk élénk színeket, hangsúlyos mintákat, hiszen azt kell, hogy észrevegyék először. Nyaklánccal, fülbevalóval fokozhatjuk a hatást.
Nagy has
Hangsúlyozzuk a lábakat és a mellet, ezáltal megnyújtjuk az alakot is. A vonalú vagy egyenes szabású, rövidebb szoknyák, ruhák, világos színű, szűk szárú csípőnadrágok fognak ebben segíteni és a fent már említett V alakú nyakkivágás, a mellnél díszesebb, érdekesebb szabású felsőrészek. Kerüljük a váll hangsúlyozását, előnyösek a vékony pántos felsőrészek és a háromnegyedes ujj. A mell alatt ráncolt ruhák elrejthetik a problémás részeket, de kerüljük a nagyon bő fazonokat, mert nagyítják az alakot. Érdemes a hasi részeknél egyszínű, sötétebb anyagot választani.
Fiús alkat
Amennyiben sem a csípőd, sem a derekad, sem a vállad nem különösebben hangsúlyos, sőt szinte egy vonalban vannak, akkor a nőies idomok, a csípő és derék hangsúlyozása a cél. Derékban ráncolt ceruzaszoknya vagy nadrág hangsúlyos derékrésszel, V nyakú felsőrésszel, hangsúlyosabb vállal is csinosabbá tehet, de egy bő, rakott szoknya is kiemelheti a csípőd, ha övvel viseled és mondjuk a vállakra is hangsúlyt helyezel. Közelíts a homokóra formához 🙂 Használj nőies darabokat, mintás, fényes anyagokat, ékszereket, magassarkút. És ha a nőies stílus nem áll közel hozzád, akkor még mindig viselhetsz egy szűk szárú farmert bőrövvel és ejtett vállú, betűrt pólóval, vagy galléros inggel, kalappal.
Rövid lábak Rövidek a lábaid? Biztos mindenkitől azt hallod, hogy ne hordj hosszú szoknyát. Pedig azt is felvehetsz, egy kis csavarral. Legyen egyenes szabása, sliccelt fazonnal, magasított derékkal, és viselj hozzá magassarkút. De természetesen és sem fogok nagy újdonságot mondani azzal, hogy a miniszoknyák optikailag hosszabbítják a lábakat, fokozd ezt a hatást magasított derékkal, és élénk színnel. Ha biztosra akarsz menni, akkor ne viselj eltérő színű övet hozzá. Fontos a cipő választás. Ha nem szereted a magassarkút, akkor is figyelj arra, hogy úgymond ne vágd el bokánál a lábad bokacsizmával, viselj balerinacipőt vagy hosszú szárú csizmát. A háromnegyedes nadrágok nem előnyösek neked, és a felhajtott nacikat is kerüld.
Remélem sikerült egész jól összefoglalnom a lényegesebb problémákat, ha bármit kihagytam, vagy kérdésed lenne, kérlek írd meg kommentben, és válaszolok 🙂 Addig is jó kísérletezést kívánok remélem, a visszajelzések pozitívak lesznek, szívesen várom ezeket is kommentben.
Várj egy pillanatot
Iratkozz fel a hírlevelünkre és az első vásárlásból
