Új év, új életszakasz
Új életszakasszal üdvözöllek, 2021!
Nemrég beléptünk a 2021-es évbe, és számomra ez egy hihetetlenül izgalmas évnek ígérkezik! Az elmúlt időszakban lelkileg és testileg is nagyon érdekes változásokon megyek keresztül, hiszen 3 hónapja babát várok :). Nem igazán tudtam, pontosan mire számítsak, úgyhogy minden változás úgymond váratlanul ért. Természetesen hihetetlenül boldog vagyok, hiszen régóta dédelgetett álmom vált valóra. Sajnos a sors nekem nem tett mindent az ölembe, 39 évesen rengeteg rossz kapcsolaton vagyok túl, az igazival pedig csak 37 évesen találkoztam. De még így is szerencsésnek mondhatom magam, mert végre boldog, harmonikus és kiegyensúlyozott kapcsolatban élhetek immár 2,5 éve.
És boldog vagyok, hogy az előző kapcsolatomban nem született gyermek – bár fél évig próbálkoztunk – mert most látom csak a különbséget, milyen is egy veszekedésmentes kapcsolatban élni, és örülök, hogy ezt a nehéz időszakot ilyen nyugodtan élhetem meg, stresszmentesen.
„örülök, hogy ezt a nehéz időszakot
ilyen nyugalomban élhetem meg”
Nem fogok kertelni, tényleg nem könnyű, el is mesélem, miért. A november és december első fele nagyon nagy hajtásban telt, rengeteget dolgoztam. Határidős munkáim voltak, amik miatt túl kellett hajszolnom magam, ráadásul volt egy-két lelkileg is megterhelőbb megrendelésem – ez egyedi rendelések sokszor elég stresszesek, ha az ember mindenben eleget szeretne tenni a megrendelőnek. Amikor pedig befejeztem az utolsó tavalyi rendelésem, már annyira megcsömörlöttem, hogy szinte be sem tudtam menni a műhelybe. Persze mindehhez annak is köze van, hogy akkor már terhes voltam. A testi és lelki változások, amiken az ember keresztülmegy, összekapcsolódnak a külső tényezőkkel, minden mindennel összefügg. Először is folyamatos hányingerem van, és nem kívánok szinte semmilyen ételt, ráadásul diétáznom kell. Minden ruha zavar, és vagy melegem van, vagy fázom.
„a belső változások
összekapcsolódnak a külső tényezőkkel”
Folyton fáradt vagyok, és be vagyok lassulva. Random elalszom. És persze közben aggódom, folyamatosan. Hogy vigyázzak magamra, hogy ne egyek semmit, amit nem szabad, hogy nehogy elkapjam a Covidot. Ezért körülbelül be vagyok zárva. Csak boltba megyek el néha. Akkor sem cipelhetek, tehát alig veszek valamit, már csak azért megyek, hogy kimozdulhassak. Korábban tele voltam motivációval, energiával tenni akarással, étvággyal. Most mindez a múlté, nincs kedvem semmihez, ami eddig örömet okozott, attól most herótom van és folyton rossz a kedvem, gondolom a hormonok miatt. Nem ismerek magamra, tejesen megváltoztam.
Ez a rész volt a panaszáradat, tulajdonképpen csak le szerettem írni a körülményeket, ugyanis ezt a bejegyzést azért írom, hogy elmeséljem, mit teszek mindezek ellen. Biztosan vannak mások is hasonlóképpen, mint én, és még csak terhesnek sem kell ehhez lenni, kicsit talán a depresszióhoz hasonlítanám, és a bezártság sem igazán segít ezen, sőt, talán ez az, ami leginkább belesodor ebbe az állapotba. A családomat nem láthatom, és úgy érzem magam, mint egy foglyul ejtett állat. Amikor ebben az állapotban van az ember, akkor nagyon résen kell lenni, hiszen könnyebb egyre lejjebb és lejjebb sodródni a letargiába. A legfontosabb ilyenkor valahogy visszakapcsolni a motiváltságot, vagy ha nem is sikerül, legalább aktivizálni magad.
„vissza kell kapcsolni a motiváltságot”
Amit én teszek, az először is, hogy megkeresem azt a pár dolgot, amitől nincs herótom. Ilyen a főzés, bevásárlás és az edzés. Ráadásul a rutin segít kilépni egy kicsit a lefelé sodró spirálból. Tehát csinálod a rutint, azt amitől nem vagy rosszul, közben hasznosnak is érzed magad és a gondolataid is eltereli.
Aztán lehet keresni olyan új dolgokat, amiket egy ideje nem csináltál, és ezért nincs is tőle herótod. Ilyen lett nekem az olvasás például. A következő lépés pedig az, hogy olyan dolgokat is tegyünk, amihez nincs kedvünk. Ez egy kis erőfeszítést igényel. Ilyen lehet például a takarítás, rendrakás, rendszerezés. A hasznos tevékenységek segítik legyőzni a rosszkedvet, általában belekezdeni a legnehezebb. A legnehezebb dolog visszaszerezni a motivációt, illetve azokba a dolgokba belekezdeni amitől az ember rosszul van, ha rá gondol. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer érzek majd ilyet az alkotással kapcsolatban, és amúgy meg is ijeszt ez, hiszen ez volt az az elfoglaltság, ami pont hogy örömet okozott eddig nekem. Ráadásul alkotni úgy nem lehet, ha nincs hozzá kedve az embernek, fontos a pozitív energia, amit beleviszek.
„a hasznos tevékenységek
segítik legyőzni a rosszkedvet”
Mindig is egy ösztönvezérelt ember voltam, és a táskáim esetében is nagyon fontos, hogy szívből készüljenek, így arra az elhatározásra jutottam, hogy figyelek a jelekre, és a belső hangokra, és akkor fogok újra alkotni, ha belső indíttatást érzek. Természetesen teszek is ezért, igyekszem nap mint nap kicsit visszarázódni a munkába, és beindítani az alkotói kedvem. Biztos az is közrejátszik ebben, hogy a figyelmemet, energiáimat a babára fordítom. Természetesen nem hagyom abba a munkát, és a vállalkozást, az álmom az, hogy mamaként is csinálhassam majd ezt a szerelem munkát, és meg is élhessek belőle. Írom a kis ötletbörzéimet, igyekszem majd fotózni, és posztolni az eddig elkészült munkáimat, és ha elég indíttatást érzek, akkor új munkába fogok majd. Ahogy ismerem magam, erre nem kell majd sokat várni 🙂